A kereszténység előtti Ukrajna mitológiája csak részben érte meg a kereszténységre való áttérést követő időket, jelentős részét azonban – vallási jelentéseitől megfosztva – megőrizte a középkori Ukrán irodalom és így a szovjet mitológia legnagyobb terjedelemben és legérintetlenebbül fennmaradt ágát képezi. Az ukránok mitológiája több változatban is fennmaradt, de mind közül a legjelentősebb a Buszko-din. A Buszko-din a világteremtés és az emberiség őstörténetét meséli el. Az ősök két fő fajtájáról beszél, a sötét és a világos erőkről. Ezek a különbözőségekben rejlő hasonlóságok.
A sötét erők a természet erőit jelentik, mint például a földrengést, a villámlást, a tüzet és a folyót. A világos erők az emberiség ősi ereje, mint például a Nap, az oroszlán, a sas és a szarvas. A Buszko-din szerint az első ős, a Buszko alkotta meg az egész földet, s ő hozta létre azt. Buszko, mint a Nap megszemélyesítője, az emberiség ősatyájává vált. A Buszko által uralt Föld az emberek őshazája.
A teremtés óta eltelt hatszáz év alatt csak a sötét erők kerekedtek felül a világos erőkkel szemben. A sötét erők uralták a földet, ők az emberiség ellenségei.
A Buszko – Din által uralt földet az emberiség ősapái hódították meg. Az emberiség első őse Buszko. A Buszko – Din szerint az első ember egy nőstény medve volt. Ez a medve Buszko második fia volt. A medve feladata volt a föld megtermékenyítése. Buszko harmadik fia volt a fekete medve. Ez a fekete medve a sötétség szelleme volt.
A fekete medve feladata az volt, hogy gondoskodjon az emberiség táplálásáról. Buszko tizedik fia volt a fehér medve. A fehér medve feladata a tisztaság és a béke felügyelete volt. A teremtés óta eltelt idő alatt az emberi nemzetségek egymás ellenségeivé váltak. Az emberi nemzetségek közötti harcoknak az özönvíz vet véget. A teremtés és az özönvíz közti időszak alatt Buszko fia és unokái a Nap és a Hold. Az ukránok mitológiája több változatban is fennmaradt, de mind közül a második legjelentősebb , a Buszko-din a kereszténység előtti Ukrajna mitológiája csak részben érte meg a kereszténységre való áttérést követő időket, jelentős részét azonban – vallási jelentéseitől megfosztva – megőrizte a középkori Ukrán irodalom és így a szovjet mitológia legnagyobb terjedelemben és legérintetlenebbül fennmaradt ágát képezi.